ájájájjjj. Nagy a baj. Pontosabban nem.
Csak egyre jobban nő az igényem egy olyasvalakiután, aki hasonlít rám :/ mármint nem viselkedés, hanem érdeklődési kör szempontjából. Persze...van legjobb barátnőm, akivel bármit megbeszélhetek, akár az ilyen jellegű témákat is, mert tudom, hogy emghallgat, és tudom hogy nem csak ő, hanem sokan mások. Csak... tényleg kellene valaki, akivel..egymást traktálhatnánk a zongoráról vagy a halakról vagy a zenéről...éneklésről. De.... nem nagyon van. Nem panaszkodom, mert sok barátom van, de tényleg valaki...lány-fiú..tökmindegy, aki hasonlít rám :( Nincs bajom a más emberekkel, sőőőőt szeretek megismerni más..normális személyeket, de...
Mostmár megtudom érteni valamely szempnotból aaaa.. a múlt emberét xD. Mert naaa vele aztán tényleg nem hasonlítunk egy csöppet sem. Csak ő előbb rájött, hogy neki szüksége van egy ilyenre mégohzzá barátnő formájában. Hát..mondjuk arra még várni fog úgy érzem xD
Na de térjünk rá a tényekre.
Beindult az élet :D Sok-sok ( ami esetében x = 3 ) fellépést vállaltunk, ami soksok próbával jár, hát kitudja mi lesz a vége. Először nem rajongtam annyira ezért az ötletért, hogy komolyan vegyük, de a Kisfaludy-napok után rájöttem, hogy ez nekem kell :D Ugyanis egész eddig elleneztem mindenféle ilyet, merthogy én nem vagyok toleráns csapatszellem, és hogy nekem nincs szükségem bandára, mert úgysem érzeném jól magam blablabla. De rájöttem, hogy nagyon is. Pont ma modnta zongoratanárom, hogy szerinte túl sok mindent vállalok és ezért vagyok állandóan beteg. Talán igaza van, de vannak nálam elfoglaltabb emberek is, úgyhogy szépen befogom a szám. Azt is mondta, hogy az embernek el kell döntenie, hogy mit akar hivatásosan csinálni, mert így egyik a másik rovására megy, vagy beleőrül az ember, hogy ide is meg oda is mennie kell és mindenhova készülni kell. Nehééééz nehéz. Semmit sem akarok abbahagyni, sőőőt még van időm végülis..mint a tenger :D még egypár programmot besűrítek :P
Na és most vissza a képzelgésről wieder a konkrétumokra. Szeretem a bandát és olyan jó érzés együtt zenélgetni. Olyan vegyesek vagyunk, mármint stílusilag, de úgy érzem, hogy mégis képesek vagyunk valamilyen szinten beleélni magunkat a másik helyzetébe és normális döntéseket hozni és jól zenélni. Hát a szólógitáros... bizony ő egy eléggé ...körülírhatatlan személyiség. Tipikus csupa-szív ember. Először, mikor találkoztunk azthittem, hogy olyan tipikus oylan aki... csak a saját stílusával tud megbarátkozni és engem például semmibe vesz, merthát nem vagyok olyan nagy rock/metal-zene fan. Én midnig csak úgy elvagyok... és fogalmam sincs, hogy milyen reakciót váltok ki az emberekből. Na és ezért sem nyitottam felé igazán, mert úgy gondoltam hogy én neki a semmivel vagyok gyakorlatilag egyenlő :D De aztán végülis...összebarátkozunk na. Nem tudom róla eldönteni hogy a kiszámítható vagy a kiszámíthatatlan kategóriába tartozik. Talán még nem ismerem eléggé. Néha meglepődök egykét válaszán meg reakcióján. Olyan...nem várt :D
Áh fene tudja. 2 hónap mgé kevés idő egy ember kiismeréséhez. De hát időm mint a tenger:)
Utolsó kommentek